2015. december 15., kedd

25, rész - Fenyegetés és fenyegetettség


Teljesen lefagytam, hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Fogalmam sem volt, mit is vár tőlem Niall, de abban biztos voltam, hogy valami van a háttérben. Mi másért hozatott volna ide – most már teljesen biztos voltam benne, hogy nem csak beugrottunk értük −, és vágta volna mindezt a fejemhez, ha simán csak felhívhatta volna Harryt, és kitálalhatott volna neki. Sokkal tisztább és egyszerűbb lett volna. Mégis itt álltunk a hirtelen jéghideggé vált konyhában, farkasszemet nézve egymással. 
- Mit akarsz? – sziszegtem, mert semmit nem utáltam jobban, mint azt, ha megpróbálnak megzsarolni. Jelen esetben viszont nem volt más választásom, mint behódolni ennek a senkiházinak és megadni minden tőlem telhetőt, hogy tartsa a száját Harry előtt. Ha ugyanis ezt a vezérük megtudja, akkor nekem végem. Nem kétséges, hogy még napfelkelte előtt valamelyik árokban végzem, rendőri kiképzés, katonai tapasztalat ide vagy oda. S ha teljesen őszinte akartam volna lenni, akkor még azt is hozzá kellett tennem a történethez, hogy féltem Harry bosszújától. Nem olyan embernek ismertem meg, aki szó nélkül tűri, hogy a bolondját járassák vele.
- Találkozni akarok Voighttal – felelte a szöszi, mire én is és Louis is felkaptuk a fejünket. Nagy mennyiségű pénzre, egérútra vagy esetleg büntetlenségre készültem fel, álmomban sem gondoltam volna, hogy ehelyett nem akar mást, mint találkozni a főnökömmel. Azonban úgy tűnt, hogy Louis többet ért ebből, mint én tekintete elkomorult, homlokán mély ráncok jelentek meg, szinte a szemem előtt öregedett vagy tíz évet. Kék szemét Niallra emelte, próbálva szuggerálni barátját, hogy nézzen rá, de csúfos kudarcot vallott. Niall továbbra is engem bámult, szinte pislogás nélkül, várva válaszomat.
- Haver, ne csináld! – Louis hangja ugyanolyan meggyötört volt, mint kinézete, én pedig nem akartam addig válaszolni, amíg meg nem tudtam, hogy pontosan mi is folyik itt. Könnyedén rá tudtam venni Voightot, hogy találkozzon Horannel, azonban érdekeltek a miértek. – Ha beszélsz Harryvel…
- Harry is ugyanolyan, mint Sergej, Lemond, vagy Luigi. Mindannyian bandavezérek. Nem az egyén, hanem a banda és a saját boldogulásuk érdekli őket, és ezt meg is értem. De belefáradtam, Louis. Nem akarok mindig a hátam mögé figyelni, le akarok telepedni Daisyvel úgy, hogy nincs egy céltábla a hátamon, a többi banda, a rendőrök és minden szar miatt. Ki akarok szállni.
Nem tudom, miért, de hirtelen tiszteletet éreztem Niall iránt. Nem maga miatt akart találkozni Voighttal. Még csak nem is pénzt akart, egyszerűen nyugodt életet akart biztosítani annak a lánynak, akit szeret. Ezt teljesen meg tudtam érteni, azonban ugyanez már nem volt elmondható Louis-ról is. Két kezébe temette az arcát, majd hirtelen felindulásból olyat ütött a konyhapultra, hogy az ökle nyoma helyet hagyott a felületen.
- Te is elárulod. – Niall hangja halk volt és nyoma sem volt benne szemrehányásnak, mégis érdekes él játszott benne. 
- Ne merészeld! – Louis egy ugrással termett Horan előtt, laza mozdulattal felkenve őt a falra. Ha előzőleg fogadni kellett volna a két fiúra, én tuti, hogy Niallre teszem a pénzem, most mégis úgy tűnt, hogy a szőke nem tud kikecmeregni a szorításból, hiába próbálta már mindkét kezével lefejteni a nyakáról társa kezét. – Fogalmad sincsen, hogy miért teszem, amit teszek! Én soha, de soha nem árulnám el a testvéreimet!
Eleget hallottam. Óvatosan léptem Louis háta mögé, figyelmeztetően a vállára helyezve a kezemet. Szinte ijedten rezzent össze, de észbe kapott, és elengedte Niallt, aki hangosan krákogva omlott a földre. Nyomatékosan még mindig Louis mellkasán tartottam a kezemet, így érezhettem, hogyan hullámzik még mindig a felindultságtól. Igaza volt, még anno a kihallgató szobában is éreztem, hogy ő lenne az utolsó, aki elárulná Harryt, vagy a többieket. Sergej és az oroszok sorsa egy cseppet sem érdekelte, azonban ezt a csapatot tényleg a családjának tekintette. A tekintetéből pedig sugárzott, hogy azzal, hogy Niall sorsára akarja őket hagyni, az ő szemében megszűnt létezni.
Azonban Niallt is meg tudtam érteni. Bár én a törvény másik oldalán harcoltam, mégis beépüléseim során láttam, hogy mennyire veszélyes egy banda tagjának lenni. Az álvilágban élni rizikós volt, hisz ugyan voltak íratlan szabályok, azonban nem mindenki játszott ennek megfelelően és nemcsak te, hanem a szeretteid is veszélyben voltak. Addig, amíg az embernek senki mással nem kellett törődnie, mint magával, addig talán ez még nem is érdekelte. Ezért nem fogja soha megérteni Louis, vagy akár Harry, miért teszi Niall azt, amit. Ellenben én láttam, milyen rajongással nézett Daisyre, és tudtam, hogy bármit és bárkit képes hátrahagyni azért, hogy megvédje őt. Harry dolgai pedig mostanában kezdtek elég húzóssá válni, valószínű ezért is választotta Niall ezt az időt arra, hogy végleg maga mögött tudja ezt az egészet. És egyvalamiben igaza volt. Ha ezt valaki el tudja intézni, az Voight.
- Megszervezem a találkozót – válaszoltam végül Niallnak, aki még mindig a nyakát szorongatta. Kétségem sem volt afelől, hogy Louis szorításának nyoma marad. – Majd jelentkezem. 
- Két nap – Niall hangja rekedt volt, épp hogy sikerült magából kipréselni a szavakat. – Utána megmutatom Harrynek az aktát.
- Rendben – komorultam el, majd apró lökésekkel indítottam útjára Tomlinsont, akin még mindig látszott, hogy képes lenne megölni egykori legjobb barátját. Elképzelni sem tudtam, ha Louis így reagált a történtekre – aki mellesleg a legkevésbé erőszakos bandatag volt –, akkor vajon Harry, vagy Zayn mit fog tenni, ha ez a fülébe jut. Remélem, Hank addigra biztos helyre viszi őket. Ha Niall nem is, de Daisy megérdemli, hogy boldog legyen. 
Louis egész úton szótlan maradt, nyilván még mindig a történtek hatása alatt állt, ez viszont azt jelentette, hogy ismét egyedül maradtam a gondolataimmal. A Niallal való sokkoló találkozás ideiglenesen elfelejtette velem azt, hogy most először fogok találkozni Harryvel, mióta mi… A gyomrom már csak a puszta gondoltára összerándult, ami viszont még kétségbe ejtőbb volt, hogy a fejemben a gondolatra kéretlen képek jelentek meg arról, hogyan magasodott felém Harry fedetlen mellkasa, mennyire gyönyörűnek találtam a tetoválásai alatt játszó izmait, mennyire vadítónak az ajkait magamon. Ennek hatására pedig éreztem, hogy a vérem felpezsdül, izgalom és vágy lesz úrrá rajtam, a lábaim közötti bizsergés pedig végleg tudatosította bennem: nagyon nagy bajban vagyok. 
Louis finoman parkolt le egy lepukkant, több emeletes sorház előtt, melynek belsejéből hangos rap szólt. Az összkép hasonló volt a Harry buliján tapasztaltakhoz: rengeteg ember, a legtöbben valamilyen tudatmódosító szer hatása alatt, sokan még a tizennyolcat sem töltötték be. Az erkölcsrendészetnek lenne melója, ha kihívnám őket, azonban jelenleg nem ez volt a legnagyobb gondom. Az agyam kezdett elborulni már csak a puszta gondolatra is, hogy nemsokára látom Harryt, s ha Louis nem szólal meg a legjobbkor, akkor lehet nem is sikerült emlékeztetnem magamat arra, hogy igazából én dolgozni jöttem ide.
- Harry elég ramatyul van, de Luigi Sorrento eljön, ő az, aki…
- Aki a régimódi chicagói maffiát vezeti – bólintottam. Louis már említette, hogy Harry nagyon rá van kattanva arra, hogy Luigit és a többieket is az oroszok ellen fordítsa, szinte olyan volt ez, mint a végső próba a nagy show előtt. Ha ezt is sikerült elérnie, akkor minden kész van a tervéhez.
- Figyeld Harryt. Nem hiszem, hogy beengedne téged a megbeszélésre, de majd én beavatlak. 
- Louis – megragadtam a karját és magam felé fordítottam. – Tudom, hogy ami Niallnál történt…
- Jól vagyok! – Mintha égetné az érintésem, rázta le magáról a kezemet. – Vágom, mit kell tennem, oké? Csak ne anyáskodj felettem.
Haragos tekintetét lekapta rólam, majd, mint egy dúvad vágta át magát a tömegen és tűnt el a tánctól hullámzó testrészek végeláthatatlan tengerében. Úgy döntöttem, nem megyek utána, hiszen nem sok jóra számíthatok tőle ma. Az a legjobb, ha teret engedek neki, hagyom, hogy lehiggadjon, átgondolja a helyzetet. Abban biztos voltam, hogy nem fog kitálalni Harrynek. Nem tudta volna anélkül megtenni, hogy magát ne buktassa le, így inkább valami csendesebb zugot kezdtem el keresni a szememmel. Nagyon fáradt voltam, az egymás után váltakozó techno és hip-hop számok lüktető basszusától pedig még a fejem is megfájdult, hirtelen átfutva a tömegen pedig nem sikerült kiszúrnom sem Harryt, sem bárki mást a bandából. Szememet behunyva dőltem neki az egyik falnak, remélve, hogy Louis elintéz mindent, majd lecsillapodik annyira, hogy megkeressen és hazafuvarozzon. 
- Louis magadra hagyott? Csak nem zűrök vannak a paradicsomban? – A mély, rekedtes hang nem csengett ismerősen, így rögtön felkaptam a fejemet. Nem messze tőlem a sarokban Zayn állt egy üveg sörrel a kezében, fekete íriszét az arcomon járatva. Szinte meg mertem volna esküdni, hogy amikor az előbb körbenéztem még nem volt ott. 
- Csak… neki csak el kell intéznie valamit. – Nem tehettem róla, ideges lettem a közelében. Tekintete átható volt, csakúgy, mint Harrynél, olyan érzésem volt, hogy belém lát, de ő nem a titkaimat akarja kifürkészni, hanem a gyenge pontomat.  Nem csinált semmit, csak állt és nézett, mégis a félelem a bőröm alá kúszott, s nem tehettem róla, hirtelen azon kaptam magamat, hogy a szemem sarkából hatalmas kezeit lesem, hogy még talán időben tudjak reagálni, ha esetleg fegyvert rántana. 
- Hát hogyne – nevetett mélyről jövően, de a szemei még mindig ridegen csillogtak. Ellökte magát a faltól, majd közelebb lépett hozzám, amitől összerezzentem. Nem tetszett, hogy ilyen hatással van rám, azonban semmit nem tudtam tenni ellene. Sörét letette a pultra, majd kezeit zsebébe csúsztatva lépett elém, szinte belepréselve a falba. Esélyem sem lett volna menekülni, ez pedig pánikba ejtett. Hangosan sípolva szívtam be a levegőt, s ő is megérezte a félelmemet, mert pimasz mosoly jelent meg az arcán, feltárva hófehér, szabályos fogsorát. Még ebben a szorult helyzetben is láttam, hogy milyen vonzó lenne, ha nem próbálna – hozzáteszem igen sikeresen – megfélemlíteni mindenkit maga körül. – Van rád egy egyszerű, mégis találó szó. Probléma. Gyönyörű, okos lány, aki valahogy mindig olyan helyen van, ahol nem kéne. Nem szeretek az ilyenekkel vacakolni. Mindig ti vagytok azok, akik az ember nyakába öntik a szart. 
Meleg lehelete a nyakamat csiklandozta, ahogy még közelebb hajolt, így szerintem már saját fülével is hallhatta őrülten kalapáló szívemet, mely szinte ki akart szakadni a mellkasomból. Ilyen közelségből éreztem a bőr és a cigaretta összekeveredő szagát. Hirtelen elöntött az adrenalin. Nem hagyhatom, hogy ez a közönséges bűnöző így megfélemlítsen. Szinte sikítottam a fájdalomtól, de sérült kezemet lassan kihúztam a kötésből, majd Zayn mellkasára helyezve minden erőmet beleadva löktem el magamtól. Zaynt meglepte hirtelen akcióm, megtántorodott, ami pont elegendő időt hagyott nekem ahhoz, hogy kiszabaduljak és futólépésben induljak a táncoló tömeg irányába, hogy a fekete hajú bérgyilkos elveszítse a nyomomat. Nem jutottam azonban messzire, hirtelen egy erős mellkasba ütköztem, ami elállta előlem az utat. Meglepve kaptam fel a szememet, s szemben találtam magam az egyetlen olyan emberrel, aki helyett ezerszer szívesebben választottam volna Zayn nyomasztó társaságát…

Sziasztok Drágáim!
Látom nagyon sokan szavaztatok arra, hogy Harry legyen a különkiadás főszereplője, ami nagyon jó, de ezúttal is szeretnék mindenkit arra buzdítani, hogy iratkozzon fel, hiszen én is nagyon meg szeretném már írni azt a részt :)
A részről: remélem tetszeni fog, még akkor is, ha még egy icipicit várni kell Harry és Sloan találkozására, de érdekelne, hogy mit szóltok Niall lépéséhez, na meg Zayn illetve Louis viselkedéséhez :D Szóval, kommentelésre fel!
Jövőhéten találkozunk, legyen szép hetetek!
Raquel

6 megjegyzés:

  1. Drága Raquel!
    Ó, anyám, ezt el sem akarom hinni! *-* Fú, de élveztem, minden egyes sorát. Rengeteg az esemény, a fordulat, az infó. Alig tudtam nyomon követni, és többször is elolvastam, annyira imádtam az összes szavát.
    A Niall ügyről csak annyit, hogy én is úgy vagyok vele, mint Louis. Nem árulnám el a "családomat", úgyhogy nekem ez nem volt túl szimpatikus lépés tőle, DE, hozzáteszem, Sloannek is igaza van abban, hogy Niall nem maga miatt teszi, amit tesz, és ez említésre méltó.
    Louis drágám nagyon kis szomorú és feldúlt, szívesen megvigasztalnám. Ám sajnos nem tehetem, úgyhogy ezt inkább Jasmine-re bízom... ;)
    Zayn pedig. Hű, hát őt nem tudom hova tenni. nagyon para, nem csoda, hogy Sloan megijedt tőle. És persze Harrybe botlott, egészen véletlenül! :D Muhahaha, kíváncsi leszek, hogy folytatod.
    Óriási csók neked: M. Gin

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Gin!
      Először is köszönöm, hogy írtál, mindig nagyon jólesnek a szavaid :)
      Azaz igazság, hogy én nem tudom, hogyan is cselekednék. Először is azért. mert nem lehet egyszerű úgy élni, hogy mindig menekülsz a törvény elől. Másodszor pedig szörnyű lehet belegondolni, hogy nem csak magát, hanem szerelmét is veszélybe sodorja. De igen, Louis nézőpontja is abszolút érthető.
      De csak egészen véletlenül :D
      Neked is, szívem!
      Raquel

      Törlés
  2. Drága Raqu!
    Nos én ellent fogok msot kivételesen mnodani Ginnek, mert halálosan elolvadtam attól, amit Niall tenni készül *.* Szerintem ez nagyon bátor dolog, és a szerelméért teszi, omfg <3 imádtam!
    Persze itt nehéz a dolog, mert meg lehet érteni mindkét nézőpontot, de talán elfogultságból, de Niallt támogatom, és csak remélni merem,hogy Harry nem fogja őt bántani - ahogy persze Lou-t sem.
    Zayn... A legkevésbé szívem csücske :D Kicsit úgy érzem, hogy feni a fogát sloanre, és nemcsak a nagy munkakedv miatt, remélem, nyugton marad.
    A vége megint jó lett, így kell lezárni egy fejezetet ;)
    Szép munka, mint mindig!
    Várom a folytatást: Lyanna

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lyanna!
      Igen, ez egy elég megosztó lépés, majd meglátjuk mit fognak erről gondolni a többiek. Harry nyilvánvalóan nem lesz boldog, de hogy mit lép majd, az csak később derül ki.
      Zaynről a következő részekben kifognak derülni dolgok, szóval kicsit jobban megérthetjük majd, hogy mit miért tesz :)
      Köszönöm szépen, ebben talán tényleg jó vagyok :D
      Drága vagy!
      Millió puszi:
      Raqu

      Törlés